2011. december 28., szerda


Polgári hír

            Új lakó költözött a Csekonics rezidenciába! – örvendezik egy virtigli polgári magazin, a józsefvárosi Palotanegyed (alapítója a címoldal, valamint az impresszum tanúsága szerint a kerület jogvégzett polgármestere, dr. Kocsis Máté). E költözködés mindnyájunk életében eseményszámba megy, viselt dolgai alapján ugyanis régóta ismerjük már e családot, melynek szólásmondásos nevét mainapság oly’ gyakran emlegetjük. Mi tagadás, életvitelünk a Bánságban megtollasodott egykori horvát lótenyésztő famíliára emlékeztet: nyakló nélkül költekezünk, szórjuk a pénzt.
            Miután kiebrudaltuk az épületben székelő Műszaki Könyvtárat, és jelentős ráfordítással felújíttattuk a hivalkodóan díszes, nem egy film hátteréül szolgáló palotát, a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központnak adományoztuk. Ekkora megbecsülést az elégedetlenkedő mezei diákok persze nem érdemelnek akkor sem, ha éppen a megfelelő helyen, vagyis az egyetemek sűrűjében áll ingatlanuk. A hitvány gyakorlati szempontok érvényesítésénél összehasonlíthatatlanul fontosabb, hogy méltó kezekbe kerüljön e palota! Ki formálhatna több jogot használatára, mint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium irányítása alá tartozó központi hivatal, a Wekerle Sándor Alapkezelő, melynek szerteágazó tevékenysége kétséget kizáróan megköveteli a sötétbarnára pácolt faborítású mennyezet és a kissé nyikorgó, de mély benyomást keltő, elegáns lépcsőfeljáró élvezetét? Fárasztó munkájuk közepette a közös vagyon fölött sáfárkodó hivatalnokok bizonyára felüdülnek majd a cifra bálteremben, akárcsak a többi elfogadó helyiségben, melyek a szerény kávészünettől a gálavacsorákig bármilyen összejövetelre alkalmasak. Buzgalmukat semmi sem zavarhatja, mivel Csekonics Margit gondos szülei annak idején úgy rendelkeztek, hogy a kiszolgáló személyzet váratlan fölbukkanása véletlenül se keltsen visszatetszést az ejtőző vendégekben, ezért a cselédség közlekedő folyosóit ügyesen elszeparáltak a társas élet színtereitől.
            Végre lépésnyi közelségbe kerültünk egy polgári álom beteljesüléséhez! Ha magunk talán még nem is, képviselőink viszont már olyan környezetben tölthetik idejüket, amilyenben valamennyien szeretnénk: a rongyrázós pénzarisztokrácia hivalkodó luxuskastélyában. Csekonicsék hajdan elpiszkolódott ingüket is Párizsba küldték, mivel úgy tartották, egyedül ott mosnak szépen. Példájuk - kerül, amibe kerül! - ismét követőkre talált.